Mikortól tanuljon gyermekünk idegen nyelvet? Érdemes akkor elkezdeni az oktatást, amikor még anyanyelvével is problémái vannak? Írassuk olyan óvodába, ahol anyanyelvű tanár gyermekdalokat és a számokat tanítja neki, vagy járassuk különórára? Esetleg nézze az idegen nyelvű csatornák rajzfilmjeit, hogy ragadjon rá néhány új szó?
Régóta viták tárgya, hogy mikor érdemes és mikor lehet elkezdeni a gyerekek nyelvtanítását. A kisgyermek nyelvelsajátítása különbözik a tudatos, hagyományos értelemben vett nyelvtanítástól. A gyakorló szakemberek tapasztalatai arra utalnak, hogy az óvodai és alsó tagozatos nyelvtanítás során az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamatok során rögzülnek az idegen nyelv szavai s bizonyos mélységig nyelvtani szabályai. Az így megszerzett nyelvtudás birtokában a későbbi tudatos nyelvtanulás lényegesen hatékonyabban és kevesebb kudarccal mehet végbe. Az elmúlt évtizedben hazánkban is elterjedt az a nyugati módszer, melynek során már egészen fiatal korban elkezdik az idegen nyelv oktatását az óvodákban, bölcsődékben.
A nyelvészettel, pszichológiával és neurológiával foglalkozó kutatók közül, akik támogatják a módszert, azzal érvelnek, hogy a korai nyelvtanulás nemcsak egy új nyelv elsajátításhoz vezet, de a még ki nem alakult anyanyelv fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is hozzájárul, mivel gyerekek az anyanyelvükkel együtt szívják magukba az idegen nyelvet, együtt sajátítják el a nyelvi szabályrendszert, és nem is tudnak róla, hogy rendszert tanulnak.
Többen gondolják úgy, hogy a hét éves kor előtt megkezdett nyelvtanulás lehetővé teszi egy másik nyelv anyanyelvi szinten történő elsajátítását is. Ezen túl azt is fontos tudni, hogy már három éves kor körül kialakul a gyermekek az a memóriája, amely a nyelvtanuláshoz, szavak elraktározásához, felismeréséhez szükséges, ami azt is igazolja, hogy az óvodai nyelvtanítás helyénvaló. Az első évek a későbbi intenzív nyelvtanulás megalapozását szolgálják.
Hét éves kor után már szinte egyetlen gyermek sem képes arra, hogy egy idegen nyelv hangjait tökéletes mértékben képezze. Ekkorra ugyanis teljes mértékben kialakul beszélőszervének működése, ezáltal pedig minden más nyelv fonológiai sajátosságai idegenül hangzanak számára.
Amit a középiskolában kemény tanulással lehet megtanulni, azt a gyerekek minden magyarázat nélkül, játszva képesek elsajátítani. Az óvodás természetesebbnek veszi azt, hogy egy tartalmat, cselekvést, egy tárgyat többféle módon, angolul is, magyarul is meg lehet nevezni.
A nyelvtanulás egész életen át tartó folyamat, amely az iskolában – esetleg az óvodában – kezdődik és az iskola elhagyása után is tart. A korai nyelvtanításnak feladata a tanulás folyamatának, különböző stratégiáinak megtanítása is, azért hogy garantálja a tudás folytonos gyarapítását az önálló, egész életen át tartó tanuláson keresztül.
Egy nemzetközileg elismert kutató, Singleton hosszú ideje kutatja a kisgyermekkori nyelvi nevelés hatékonyságát, azon belül is az életkor és a nyelvtanulás hatékonyságának összefüggéseit. Azt írja: „Azok, akik gyermekkorukban kezdték el egy idegen nyelv tanulását, hosszabb távon magasabb szintet érnek el ebben, mint akik később kezdték el.
Erre vonatkozóan sok bizonyíték van, s nincs ellenbizonyíték. A tudat alatti, spontán, nem tudatos nyelvelsajátítást helyezi a tanítás középpontjába. Ha a kisgyerek az anyanyelvével együtt ismerkedik a szavak jelentésével, azok mondattá formálásának szabályaival, eredményesebben sajátítja el az idegen nyelvet. A két tannyelvű kezdő szakaszban épp ezért ismeretlen a szótározás, az idegen nyelvi szöveg olvasása, fordítása. Erre a kisgyermek valóban képtelen. Csak az életkori sajátosságoknak megfelelő, játékos módszerrel lehet elkezdeni a tanítást.
A kisgyermek tehát valóban nem nyelvet tanul, hanem felszedi, elsajátítja a nyelv szókészletét, szabályait. A nyelvelsajátítás gyakorlatilag ugyanazon az úton történik, mint az anyanyelv elsajátítása. Fő jellemzője, hogy spontán motivációk, érdeklődés, kommunikációs igény a hajtóereje. A gyerek szeretné magát kifejezni valamilyen idegen nyelven, de korántsem olyan szabályosan, mint a tudatos tanuló. Ebben rejlik a hatékonysága, mivel a gyerekek számára nem okoz szorongást az idegen nyelven történő megszólalás, a válaszadás, mivel a követelmények illeszkednek a gyerekek életkorához, kommunikációs képességeihez. A nyelvelsajátítás során nem a korrekció a fontos. A sok ismétlés, gyakorlás útján úgyis egyre jobb lesz a kiejtés, bővebb a szókincs, helyesebb a nyelvtan. Épp ezért hatékony, épp ezért élvezik a gyerekek, mivel minden kommunikációs aktus gyakorlatilag sikerként értékelhető.
Nem jelent valódi hibát az apróbb nyelvi pontatlanság. Nem az a lényeg, hogy jól használja a nyelvet, hanem az, hogy használja. Az életszerű szituációk rendkívül jól aktivizálják a passzív szókincset. A nyelvelsajátítás során a gyerek megérzi a nyelvtani szabályokat, szemben a tudatos tanulással, ahol be kell vésnie ezeket. Ez a különbség is hozzájárul ahhoz, hogy a nyelvelsajátítás útján tanult nyelv használata még gátlásoktól mentes, szemben a tudatos tanulás útján elsajátított nyelvi készlet alkalmazásánál jelentkező gátlásokkal, amelyek éppen abból fakadnak, hogy a beszélő nem a nyelv használatára, hanem a szabályok helyes alkalmazására koncentrál. A stressz nélküli nyelvhasználat értéke azért nagy, mert átvivődik a későbbi tudatos nyelvtanulásra is. Épp ez az egyik legfőbb értelme a korai nyelvtanulásnak. A másik cél a nyelvtanulás iránti érzékenység, fogékonyság kialakítása.
Az Európai Unió országaiban az elmúlt években a korai nyelvtanulást támogatók véleménye került előtérbe, a szülőket pedig leginkább arra buzdítják, hogy mielőbb kezdjék el gyermekeik idegen nyelv taníttatását. A korai nyelvtanítás megvalósulása esetén elvárható többnyelvűség garantálja a gyerekek esélyegyenlőségét egy esetleges társadalmi változás, illetve előre nem látható jövő esetén is, továbbá a többnyelvű iskolák létjogosultságát, illetve a diákok mobilitását.
Az első idegen nyelv megtanulása lehetővé kell, hogy tegye a tanuló számára más nyelvek jelentőségének és értékének felismerését. A nyelvtanulásnak nagyon fontos eleme a nyelvek iránti érzékenység kialakítása, amely arra szolgál, hogy a gyerekeket több nyelvvel szembesítse, olyan nyelvekkel, amelyek eltérnek az iskola nyelvétől. Ez az érzékenység, illetve tudat nemcsak a nyelvi különbségeket ismerteti meg és fogadtatja el, hanem a kulturális sokszínűséget is előmozdítja.