Select Page

A Happy Kids Nemzetközi Óvodában a kommunikáció kizárólagos nyelve az angol. A gyerekek többsége úgy érkezik az intézménybe, hogy egyetlen szót sem beszél ezen a nyelven. Amikor néhány évvel később továbblépnek az iskolába, már természetes számukra az angol társalgás, de nem „csupán” ennyit nyertek az ott töltött évekkel. Milyen más további hozadékai vannak a korai nyelvtanulásnak, és milyen körülmények között valósulnak meg mindezek?

Új jelenség az oktatás palettáján, hogy a nyelvoktatás megkezdése egyre fiatalabb életkorra tolódik. Az utóbbi húsz évben egyre több intézmény biztosít lehetőséget alsó tagozatos általános iskolásoknak, sőt óvodásoknak a nyelvtanulásra.

A lelkes fogadtatás mellett természetesen megszólalnak a jelenség ellenzői is: sokan a szakmán belülről, mások a szakmán kívülről próbálják felhívni a figyelmet a szerintük lehetséges veszélyekre. Vajda Zsuzsanna az Óvodai Nevelés című szakmai folyóiratban (2002) a gyerekek fejlődésének siettetésétől intett azt fejtegetve, hogy az idegen nyelv megtanulása meghaladja a kisgyermekek képességeit. Páli Judit ugyanebben a szaklapban (1997) a gyerekek skizofrén és neurotikus veszélyeztetettségét hangsúlyozta, azzal indokolva állítását, hogy az emberi faj genetikailag nincs felkészülve a kettő vagy több nyelvi struktúrában gondolkodásra.

Az utóbbi évtizedek kutatásai, valamint az ilyen intézményekben tanult gyerekek tapasztalatai rácáfoltak az aggályokra. Sőt, a biológia, a gyermekpszichológia, a pszicholingvisztika, az alkalmazott nyelvészet, a nyelvpedagógia stb. terén végzett kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy az idegen nyelvvel való ismerkedésen túl számos további képességgel gazdagodik az a gyermek, aki a „kritikus periódus”, vagyis a pubertás kezdete előtt kezdi meg egy idegen nyelv megismerését ebben a lehetőségben nem részesülő társaihoz képest. A „kritikus periódus” elméletét amerikai tudósok (Wilder Penfield, Lamar Roberts, valamint Eric Lenneberg) hangsúlyozták elsősorban az anyanyelv vonatkozásában, melyet a kutatások később a második idegen nyelv megtanulására is kiterjesztettek. Abban a kérdésben konszenzus alakult ki a különböző elméletek képviselői között, hogy az életkor előrehaladtával egyre nehezebbé válik egy idegen nyelv tökéletes megtanulása. A fordulópontot a pubertás korra teszik, mert ez előtt nyelvtanulás helyett valójában inkább „nyelvelsajátítás” történik, vagyis a gyerek az anyanyelv analógiájára sajátítja el az idegen nyelvet.

csoportfoglalkozásAz 1970-es évektől kezdték nem kontrasztban vizsgálni a tudósok az idegen nyelv és az anyanyelv elsajátítását. Lényegében Lev Sz. Vigotszkij véleményén alapult annak a nézetnek a kialakulása, mely a két nyelv kölcsönösen építő kapcsolatát állítja. Vigotszkij azt hangsúlyozza, hogy „egy idegen nyelv elsajátítása magasabb fokra emeli a gyermek anyanyelvi beszédét is, olyan értelemben, hogy tudatosítja a nyelvi formákat, általánosítja a nyelvi jelenségeket, a gyermek tudatosabban és szabadabban használja a szót, mint a gondolata eszközét és a fogalom kifejezését”. Arra is kitér, hogy ez gondolkodásbeli előnyökkel is jár, hiszen „kiszabadítja a gyermek gondolkodását a konkrét beszédformák és beszédjelenségek rabságából”. (Vigotszkij 1967). Mit is jelent ez?

Azt jelenti tehát, hogy a gyermek az idegen nyelv használatának képességén túl számos más képesség birtokába is jut. Ezek nem csupán nyelvi, hanem kognitív téren is jelentkeznek, úgymint: kognitív rugalmasság, összetettebb gondolkodás, kreativitás, a tartalom és forma szétválasztása. A gyermek új tanulási stratégiák megszerzésére kényszerül, mely a gyermeki rugalmasságnak köszönhetően számára nem megerőltető, hanem természetes folyamat. Pozitív attitűd alakul ki benne az idegen nyelvek, valamint idegen kultúrák iránt. Nem mellékes hozadék mindezek mellett a metalingvisztikai tudatosság, vagyis a nyelvről való reflektálási képesség, a nyelvek iránti fokozott érzékenység, mely a rugalmasabb és kreatívabb nyelvhasználatban mutatkozik meg.

Mindezek az előnyök tehát a korai kezdésnek köszönhetők. Ahhoz azonban, hogy a nyelvelsajátítás megtörténhessen, biztosítani kell a megfelelő körülményeket és a „megfelelő” pedagógust. Ezek hiányában számos kudarcról számolnak be a szülők: szerencsétlen esetben a gyerek nem tanult semmit, felesleges pénzkidobás volt, a gyerek nem értette, mit is akarnak tőle stb. A sikeres nyelvtanulásnak ugyanis elengedhetetlen feltétele a jól képzett, kompetens tanár. Ahogy az előbbiekben láttuk, a kisgyermek a pubertás előtt másképpen tanul nyelvet, mint azután, tehát egészen más módszereket kell használnia a pedagógusnak az óvodában és az általános iskola alsó tagozatán. Egy új tudományág is segíti a pedagógusokat a felkészülésben, a korai nyelvpedagógia.

Milyenek a megfelelő körülmények az óvodáskorú „nyelvtanuló” számára? A siker első feltétele a holisztikus szemlélet. A pedagógus nem nyelvet tanít elsősorban, hanem készségeket fejleszt. Az angol nyelvész Stephen Krashen hangsúlyozza a nyelvelsajátítás egyik legfontosabb feltételeként a bemenő információkról szóló (input) hipotézist, mely szerint csak akkor történik nyelvelsajátítás, ha a gyermek az inputot nagy mennyiségben és kis lépésekben, az ő nyelvi szintjét nem sokkal meghaladó nyelvi szinten kapja. A bőséges információ azt jelzi tehát, hogy az előbbiekben felsorolt előnyök kis valószínűséggel érhetőek el a heti egy-két idegen nyelvi órával. Óvodás korban legcélravezetőbb, ha a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok közül legalább egy kizárólag az idegen nyelvet használja minden kommunikációs helyzetben. Ez biztosít egyfajta következetességet is, ami segíti a gyermek eligazodását a speciális helyzetben. Sok szülő tart attól, hogy mihez kezd majd gyermeke egy olyan közegben, ahol számára ismeretlen nyelven folyik a társalgás. Pedig a gyermek ösztönös értelemteremtő képessége átsegíti őt a nyelvi korlátokon, a környezetből, a beszélő cselekvéseiből, szándékaiból kikövetkezteti az elhangzottak értelmét. A megértett információ pedig a gyakori ismétlés következtében rögzül. Az információ azonban csak akkor felfogható a gyerek számára, ha tényleges értelemmel bír az ő szintjén. Tehát nem nyelvtani elemekről vagy közvetlen szókincstanításról van szó, hanem kisóvodások esetében a hétköznapi rutin, napi tevékenységek, a korcsoportnak megfelelő általános készségfejlesztés célnyelven történő végzéséről. Vagyis a kisgyermek számára örömet okozó játékhoz, rajzoláshoz, ugráláshoz stb., valamint az ismétlődő, megszokott tevékenységekhez: evéshez, kézmosáshoz, alváshoz kapcsolódó szavak, kifejezések a cselekvéshez kötődve természetes módon, tudattalanul rögzülnek a kisgyermekben. Elmaradhatatlan eszköz mindezek mellett a dalok, mondókák, versek, dalos játékok tanítása is, ami szintén megerőltetés nélkül rögzül a gyerekben, ha kiválasztásuk a kicsik értelmi és nyelvi szintjéhez igazodik. Ezek során élvezetes, játékos módon történnek meg a gyermek számára szinte észrevétlenül az első megszólalások az idegen nyelven.

Ez a nyelvtanítás tehát játék- és tevékenység-központú, ami a legújabb kutatások szerint a leginkább igazodik a kisgyermekek igényeihez és befogadó képességéhez. A hitelesség kulcsa minden esetben az óvodapedagógus. Az ő nyelvi és szakmai felkészültségén, igényességén, rugalmasságán, sokoldalúságán és természetesen a lelkesedésén múlik a program sikeressége.

játékközpontú tanulásSzintén Stephen Krashen hangsúlyozza a nyelvelsajátítás folyamatában az „érzelmi szűrő” szerepét. Ez azt jelenti, hogy akkor lesz sikeres a tanulás, ha a légkör kellemes, stresszmentes, ahol a gyermek biztonságban érzi magát. Ennek megteremtése természetesen szintén az óvodapedagógus felelőssége. Nagyon fontos ezen kívül a szülők pozitív hozzáállása, legfőképpen a türelmük. Fontos tisztában lenni azzal, hogy az idegen nyelven való megszólalást megelőzi egy úgynevezett „csendes periódus” amikor a gyermek befogad, és a tényleges célnyelvi beszédprodukció csak ezután következik. Ebben az időszakban „nagyon fontos folyamatok történnek: ekkor fogadja magába a gyerek a célnyelv hangrendszerét, artikulációját, ismerkedik meg annak szókincsével, struktúráival.” (Kovács 2009). Ez a szakasz tehát nélkülözhetetlen az eredményes nyelvtanuláshoz, és a beszéd idő előtti sürgetése kudarcélményhez, negatív attitűd kialakulásához vezethet.

A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy ha kompetens pedagógus vezeti be a gyermeket az idegen nyelv használatába játék- és tevékenység-központú módszerrel stresszmentes környezetben, a gyermek nem csupán az új nyelvet sajátíthatja el, hanem kinyílik a tudata az idegen nyelvek és kultúrák felé, fejlődnek nyelvi kompetenciái és kognitív képességei, illetve mindezek révén növekszik az önbizalma, magabiztossága, problémamegoldó képessége, rugalmassága.

Kovács Ivett
óvodapedagógus

Felhasznált Irodalom:

  • Kovács Judit. 2009. A gyermek és az idegen nyelv. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.
  • Kovács Judit – Trentinné Benkő Éva. 2014. The World At Their Feet. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.
  • Krashen, S. Second Language Acquisition and Second Language Learning. Oxford, Pergamon.
  • Páli Judit 1997. A nyelvtanulás fiziológiája, idegrendszeri alapjai. Egy nyelv – egy én. Két nyelv – hány én? Óvodai Nevelés, 9. 273-277.
  • Vajda Zsuzsanna 2002. Siettetett gyerekek. Óvodai Nevelés, 1. sz. 4-5.
  • Vigotszkij, L. 1967. Gondolkodás és beszéd. Budapest, Akadémiai Kiadó.